Február tényleg a beteljesülések hónapja volt. Van egy testvérpárunk, akik három évvel ezelőtt kerültek hozzánk. Nem laknak messze, kocsival kb. 15 perc alatt érjük el Érsemjént. Azért hozták be őket, mert összedőlt a ház, ahol laktak. A gyerekek épp karácsony napján érkeztek hozzánk és azóta nem is tudtak hazamenni, mert ugye nem volt hova. A szülők ritkán látogatják őket és akkor is csak kb.10 percet ülnek. Három éve azt hallgattuk, hogy már mindjárt kész a ház és már mindjárt hazamehetnek a gyerekek, akik ezt nagyon nagyon várták és persze annál nagyobb volt a csalódás, mikor kiderült, hogy még sincs ház és mégse mennek. Maradnak. Mindig maradtak. Mindig csak ők ketten. Mikor mindenki hazament hétvégére vagy iskolai szünetben vagy akár karácsonyozni, ők ketten maradtak. Ők voltak a legárvábbak. Ezért elhatároztam, hazaviszem őket egy napsütéses szombat délután. Legyen már elég az ígéretekből. Nézzük meg van e ház vagy ha nincs, mi van.

Az út kb. tényleg 15 percig tartott. A gyerekek mondták hol jobbra hol balra. Mikor beértünk a faluba, egyre izgatottabban mutogattak, hogy itt lakik a Feri, itt meg a Jóska. Itt az iskola és ide jártunk óvodába. Ez az internetes hely és ott van a néptanács. Szép kis falu ez a Semjén, szó se róla. Aztán, amikor befordultunk az ő utcájukba, már izgatott hallgatás volt. Tudtam, a harmadik ház az övéké a jobb oldalon. Enyhe kanyar van az utcában, nem lehetett látni a sarokról van ott a telken valami, vagy nincs. Éreztem, hogy a torkukban dobog a szívük és ha lehetne megmondanák az utcában minden háznak, fának és bokornak, kicsit guggoljanak le, hadd lássák meg végre az igazságot.

És akkor bekanyarodtunk, és akkor ott volt. Ott volt a telken egy újonnan épített házikó. Falakkal, tetővel, reménnyel. Nincs bevakolva és ablakai sincsenek... még. De állnak a falak, van benne kályha. Kicsivel később előkerültek a szülők is. Beinvitáltak, büszkén megmutatták mi van bent, mik a tervek. Ha lehet már a tavaszi szünetben haza tudnak menni pár napra a gyerekek. Ha lehet. Még nem lesz kész, de már van hol aludni. De nyárra biztos kész...-mondták. Nem tudjuk mikor lesz kész és még mindig nem tudjuk haza tudnak-e menni vakációban a testvérek. Mindenesetre van egy ház, amit a két szemünkkel láttunk.

"Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit." Jer. 29,5

February was really the month in which dreams came true. There’s a set of siblings who arrived to us three years ago. They don’t live far, only about 15 minutes away. They brought them here because their house collapsed. The kids arrived to us on Christmas day, and since then they have not been able to go home because, of course, they don’t physically have one. The parents hardly ever come visit, and even then it’s for around 10 minutes. For three years, they have been telling us that “soon they kids can come home”, which of course the kids were thrilled to hear. So when we discovered that there was absolutely no house being built, the kids were even more upset. The siblings had to stay with us even longer. Always staying. Even during Christmas break or for long weekends. They were the only two in the house. They were the closest to being true orphans. Because of this I decided that one sunny Saturday I would bring them home, to see how their new house was actually coming along.

The trip took about 15 minutes. The kids told me which way to go. When we arrived into the town, they became more and more excited. “Feri lives here!” “And Joska there!” “This is where we went to preschool”. But when we turned into their street, an overwhelming silence came over them. I knew it from here, the third house on the right was there’s. There’s a slight bend in the road, so from the street corner, we couldn’t see if there was a house there, or not. I could sense their anxiety, and how they wished every tree, bush and house blocking their view could simply disappear.

But as we made it around the corner, we finally saw that there was something building there. There on their property was a newly built house. With walls, a roof, and hope. There are no windows...yet. But there’s something standing there, and there’s even a fireplace. A little later, the parents came into the picture as well. They invited us in, and proudly showed us everything inside and what the plans were. Maybe the kids will even be able to go home over spring break. Maybe. It won’t be completely finished, but at least they’ll have somewhere to sleep. “But by summer, it’ll definitely be done”- is what they told us. We honestly are not sure when it will completed and we don’t know if the siblings will be able to go home over break or not. But past it all, what’s important is that there is a house, which they could see with their very own eyes. With this, they can now have hope.

Build ye houses, and dwell in them; and plant gardens, and eat the fruit of them. Jer. 29,5

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.