Gyorsan fogyott a zöldség a kertből. Sorra kelt lába muroknak, pityókának, tengerinek. Nem is az volt a baj, hogy fogy, hanem hogy nem mi ettük meg, hanem az éjszakai titkos látogatók. Hát már mindennek van határa! Árváktól lopni, milyen világ ez már? Az a baj - mondta János bácsi, hogy szabadon járkálhat mindenki a ház mögötti kertben, mert nincs elkerítve és nem is nagyon lehet odalátni. Ez már igaz, de hát ki tudná elkeríteni, hiszen olyan hatalmas ez a terület. Mennyi anyag, mennyi munka.... Mégis csak el kellene. Hiába dolgozunk a veteményessel ha nem mi esszük meg. Na jó, mérjük le és meglátom ki mit mond rá - gondoltam  Hosszú volt a terület, végül ahogy körbe értünk a kerten, 330 méternél tartottunk a számolásban. Na akkor annyi drót és feszítő huzal, két és fél méterenként oszlopok, szögesdrót, sarkok, salalalala szóval túl sok. Hagyjuk.   

Persze nem hagytam. Amikor lehetett beszéltem róla milyen jó volna, mennyire kellene. Több szálat is elindítottam, mert nem hittem volna, hogy egyedül is valaki majd megoldja a kerítésünk problémáját. Pedig nem kellett messzire mennem ehhez, csak épp az unokahúgomig. Sári, csak úgy mint én, beleszeretett Gálospetribe. Sokat jár ki, szeret ott lenni és szívén viseli a ház sorsát. Most azt találta ki, hogy jótékonysági koncertet szervez a kerítés megépítésére. Jól hangzott. Szeret szervezni, tud énekelni ráadásul sok éves színházi tapasztalattal a háta mögött egy nagyon színvonalas fellépő gárdát is össze tudott hívni. Folyamatosan alakult a program, jöttek új fellépők, ki egy dallal ki egy verssel. Sári lelkesen neki állt posztereket gyártani, amik bemutatták az alapítvány történetét. Születtek sorra a jobbnál jobb ötletek s még egy kisfilmet is összedobott. 

A koncertnek a helyi gyülekezetük adott otthont, azaz a templomban lett megtartva, pazar akusztikával. Este 6-kor kezdődött az előadás, nagyon izgalmas volt, ahogy gyűltek az emberek. Jöttek a kedves támogatók és a fellépők hangszerekkel, dalokkal, prózával s mindannyian jó szándékkal megtelt szívvel, hogy egy távoli kicsi falu bentlakó otthonának gyermekei majd azt ehessék, amit vetettek.

Sári konferált. Mindig jó, ha valami olyanról beszélünk, ami megéltünk. Ő megélte a petri létet, nem csak hallott róla, nem csak olvasta, nem csak villantani akart az alapítvánnyal, hanem megélte azt, amit most másokkal is megosztott. Elmondta az alapítvány történetét, elmondta hogyan került oda és mit élt meg ott, elmondta hogyan készítette a képeket, amik körben lógtak a templom falain. Elmondta, mert ahogy a költő megírta: "nevét is, virágát is tudom. Tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton és tudom hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon...."

Hát nem volt még nyár, de három dolgot én is tudtam azon az estén:

1. minden szívet megérintettek az előadások közé tűzdelt személyes történetek
2. bár nem ketten vagy hárman gyűltünk össze az Ő nevében hanem legalább 200-an voltak a zsúfolt templomban, Isten is befért   ott ült valamelyik padban és nagyon jól érezte magát
3. lesz kerítés 

Közel két órán át énekeltek különböző emberek a kerítésért. Tudtuk, hogy szinte soha nem voltak még ennyien ebben a templomban. Nagyon felemelő érzés volt, együtt remegett a lelkünk. Nem is akart senki hazamenni. Mégis elhalkult az utolsó dallam is és az történt, ami olyan ritka, hogy szinte látni lehet hogyan ragyog az emberek arca. Azaz a lelkük hogyan tükröződik vissza a tekintetekben. De jó volt! S nem csak az érzést hoztuk magunkkal de bizony a sok-sok adományt is, amiből valóban felépült a kerítés. Nagy dolog ez Sárikám, nagyon nagy! Majd egy millió forint két óra alatt egy 16 éves lánytól. S mindez egy olyan országban, ahol a legtöbben nem tudják mi az hogy Erdély, ahol az emberek nem ismerik Böjte Csaba nevét, ahol nem beszélik a nyelvünket, de éneklik a szívünket, szeretik a gyerekeinket és hiszik az egy igaz Istent. 

És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.  II Kor. 12:9

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.