Július közepén megállt a busz az udvaron. 17 gyermek szállt fel rá. Többen életükben először indultak neki a határnak, hogy meghódítsák a magyar tengert. Végtelenül hosszúnak tűnt az út a 90-es max sebességgel és a 40 C-kal. Aztán csak feltűntek a Balaton hullámai. Nem is kívánhat az ember ennél jobbat faház, szúnyogháló, vízpart! Nos, itt minden volt. Csúszda, fagyi, vízibicikli, go kart, karaoke verseny, ki mit tud-dal fűszerezve. Jöttek a helyi rendőrök és ki lehetett próbálni milyen  a sziréna, a motor, a bilincs. Hogyan vesznek ujjlenyomatot, és hogyan kell újra éleszteni... A gyerekek nagyon élvezték. Mi is :) Volt Tihany és visszhang, volt lovas cirkusz! Volt erdei bátorságpróba, gyertyákkal kirakott úton, ahol minden egyes állomáson egy bátorító igét kaptak a gyerekek a Bibliából, amikor Isten azt mondja, Ne félj! Erre szükségünk is volt a sötét erdőben. Mire az utolsó állomásra értünk, addigra nem féltünk! 

Volt kisvonatozás és kenyérsütés, tábortűz, gitár, szalonnasütés. Volt ima és áldás. Voltak gyerekek és ölelés. 

Remélem a képek egy kicsit vissza tudnak adni valamit ezekből!  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.