2012.06.30. 19:42
útlevelek 7
Teljesen hivatalosan hét gyereket tudunk immár áthozni a határon. Az ördög ma sem aludt. Ma, amikor felvettünk egy, már kész útlevelet, és beadtunk újabb két igényt. Amikor felvettük az elkészült útlevelet, áttipegtünk anyukával a közjegyzőhöz, aki ugye meghatalmaz engem, hogy áthozhassam a gyerekeket a határon. Nagyon lassan haladtak a munkával, sokan voltak előttünk és rekkenő volt a hőség. Vártunk már vagy egy órája, hogy valami történjen, mikor végre szólítottak minket, hogy lehet menni aláírni és gata. Na anyuka megy, mondják neki olvassa, s ha érti, írja alá.
Anyuka: Én nem tudok olvasni, nem értem.
Hivatal: Maga nem tud olvasni? De hát akkor alá sem tudja írni, hiszen nem érti mit ír alá! Ez esetben nem írhatja alá, hacsak nem szereznek egy hivatalos román-magyar szakfordítót.
Én: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Aztán.
Én: Lefordítom én a románt, hiszen nincsenek benne csak nevek és születési dátumok, hogy ki kinek mit enged meg. El tudom én mondani, hogy anyuka (született ekkor meg akkor) meghatalmaz engem (születtem ekkor meg akkor), hogy a gyerekeit (születtek ekkor meg akkor), átvihessem a határon. Na?
Hivatal: Nem.
Jó. Röpke újabb másfél óra, mire betipeg a hivatalos fordító és elmondja, hogy anyuka született ekkor meg akkor.... Na anyuka érti? Anyuka érti, írja. Boldogság. Én meg átérzem, mert amikor ezzel az anyukával beadtuk a kérelmet, nem tudta kitölteni a lapot. Leültem, hogy kitöltöm én, csak ugye románul volt. Épp akkor ért oda a securitis csávó, aki tudott magyarul. Nem nagyon vágta ki ki a történetben, csak azt látta nem jó helyre írtam be a dolgokat. Neki állt velem üvöltözni, hogy maga normális? Nem tud olvasni? Olvasni? Hát mondom, nem. Ettől aztán olyan magas nyeregben érezte magát és olyan megalázóan beszélt velem, hogy gyakorlatilag mint ember, megsemmisültem. Mutogatta a maga securitis stílusában, hogy hova mit írjak én meg azon gondolkoztam közben, hogy tényleg, tudok olvasni? És hát mondjuk tudok, csak vannak ilyen apró problémák, hogy nem értem, amit olvasok. Mert mondjuk románul van. De ilyen mélységekig már nem jutottunk.
Közben párhuzamosan mellettünk két épülettel a petri nevelő házaspár is útlevelet csináltat a saját kislányuknak, akinek el van könyvelve a neve. A születési neve rosszul van bent a rendszerben, ami miatt a saját anyukájának nem akarják megengedni, hogy útlevelet csináltasson a saját gyerekének.... Nyomják ők is, románul. Aztán csak lesz valami. Legalábbis beküldik Bukarestre, aztán majd ott fent eldöntik mi legyen.
Délután kettőkor sikerült elindulni haza felé az autóval, amiből most nem fogyott ki a benzin.
Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Zsidó 12:1
We can officially bring seven kids across the border. But the devil was wide awake today as well. Today, we picked up a new passport and handed in the papers for two more. When we picked up the passport, me and the mother went to the officials to get the papers which say I am allowed to take her kid across the border. There was a huge line (which was moving very slowly) and it was unbearably hot. We waited for about an hour by the time it was our turn, where all the mom had to do was sign the papers. Well, the mother went forward, and they asked her to read the conditions and well, of course, sign it.
The Mother: I can’t read, I don’t understand the conditions.
The Officials: You can’t read? Well, then you can’t sign it, because you don’t understand what you are signing! Therefore, we must wait for an official Hungarian-Romanian translator, before we can move forward.
Me: NOOOOO!
Next...
Me: I’ll translate the Romanian papers, since it’s practically only names and birthdays, and who gives who permission. I can decipher it! “The mother (her date of birth) gives me (my date of birth) her consent that I can take her children (their dates of birth) across the border.” That’s what it says right?
Okay. Awesome. We now had to wait another hour and a half for the official translator to come along and say exactly what I had said in my apparently “failed attempt” in translating. Wonderful, does the mother understand it now? She does? Okay, great. Let her sign it.
After that, the mother had to fill out a series of forms, but due to her illiteracy, she asked me to complete them for her. But here’s another bump in the road: it was of course in Romanian. Right then, one of the security guards arrived. He didn’t really understand who was who in our situation. All he saw was that I had signed the paper in the wrong spot. “Are you insane?! You can’t read? Read?” he screamed at me. “No,” I said, “I can’t.” Well, because of this, he felt so superior to me, and spoke in such a condescending tone, I felt awful. He was showing me in his security-guard style where to sign the forms. Meanwhile, I was just thinking, Wow, I can read. But you see, there’s seems to be a bit of a complication. Cause I can read, but you know, this is in Romanian. Which is a language I don’t speak. So I don’t, you know, get it?
Meanwhile, two houses down from us, two caretakers were trying to get their daughter her passport, but since her name was written wrong in the system, the officials wouldn’t allow it. They didn’t allow this girls own mother and father to take care of this. Naturally, they were all arguing rapidly in Romanian. Oh, it’ll all work out. If not, we’ll take the case to Bukarest.
At two o’clock in the afternoon, we finally started making our way back home with the car, which this time actually had enough gasoline in it.
Therefore let us also, seeing we are compassed about with so great a cloud of witnesses, lay aside every weight, and the sin which doth so easily beset us, and let us run with patience the race that is set before us Heb. 12:1
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.