- János bácsi! Székelyhídon van benzin kút? -kérdeztem a ház karbantartóját. Ebből már tudta, baj van. Na, így indult a tegnap. Azaz nem, mert ekkor már úton voltunk Nagyvárad felé, hogy újabb útleveleket vegyünk fel és adjunk le. Ekkor már elmentünk Semjénbe felvenni Erzsike anyukáját - tudjátok a szépen megépült házból, mert ő kell ugye az útlevél kérelemhez. Na, volt gyerek, volt anyuka, voltunk mi is csak épp a benzinszint kijelző játszadozott a maga állásával, míg egyszer csak kigyúlt a kis jelző, majd a kocsi szépen lassan le is állt. Így indult a nagy nap, amikor mi majd megjárjuk Nagyváradot, a közjegyzőt és még a postára is elmegyünk. Álltunk az forgalmas váradi út szélén, vészvillogóval. Felhívtam a székleyhidi kollégákat, örök megmentőinket, hogy jól jönne egy kis üzemanyag. Na jöttek is, hoztak is. Boldogság. Robogunk tovább Nagyvárad felé. Nem adjuk fel. A két múltkori útlevelet megkapjuk, és akarunk beadni egy újat is. Sajnos az új kislány születési anyakönyvi kivonata annyira rossz állapotban van, hogy nem fogadják el. Na csináltassunk neki újat. Frankó csak vesztünk vele két órát de kész lesz még ma - mondják. Jó, nem adjuk fel. Délután kettőkor kezünkben az új anyakönyvi kivonattal visszatépünk a hivatalba, hogy akkor legyen útlevél. Mondják jó, de mivel ilyen későn mentünk csak holnap reggelre lesz kész :(((( na bumm, ezért kértünk egy éveset, hogy ne kelljen kétszer anyukát Nagyváradra cipelni, legyen kész minden egy nap alatt. De nem. Közben azért az jó, hogy a közjegyzőnél elintézzük a meghatalmazást a másik két útlevélre, amivel át tudjuk majd hozni Zsuzsit és Valit a határon. Legalább ez. Visszafelé már csak a román rendőr állít meg minket, de teljesen rendben vagyunk, már folyékonyan jó napotozok és mosolygok mindenkire. Közben pedig a mennyben érzem magam, mert újra itt vagyok és este újra ének, és az esti jó-rossz játékban benne van Erzsikétől, hogy a legjobb az volt, hogy egész nap az anyukájával lehetett és minden gyerek elmondja, hogy a legjobb az volt, hogy Zsanival megérkeztünk. És tényleg az volt. Nekünk is.

“Mr. Janos! Is there a gas station in Szekelyhid?” I asked the house caretaker. From this he knew, there was trouble. Well, this is how yesterday started. Wait, not necessarily, because by this point we were already on the road towards Nagyvarad, to pick up new passports and hand in paperwork for the next ones. By this point we had already picked up Elizabeth’s mom, from, you know, the newly built house, to help us with the passport papers. So we had kids and parents with us, all was good, until the the car slowly came to a gradual stop, as we ran out of fuel. This is how the day started during which we were supposed to go to Nagyvarad, the officials and to the post office. We had broken down on the side of a busy road. I called our colleagues in Szekelyhíd  (our permanent rescue team), and told them that some gas could come in handy right now. So they came with the necessary materials: yay! So we continued toward Nagyvarad, not giving up! We got the two new passports, but sadly one of the little girl’s birth certificate was in such bad shape that they would not accept it. So we’ll make a new one. Even though it’ll take around two hours, we’ll get it today at least. Good, we’re still not giving up. By 2:00 pm, we have the new birth certificate so we go back to the officials and ask for the passport. They accepted this one, but said that we came so late that they can’t finish it today, only by tomorrow morning :( now we’re going to have to drag the mother to Nagyvarad again. But until then, we will be able to get two more kids’ initial papers ready as well. On the way home, only the Romanian police stopped us, but I’m in such a good mood that it didn’t even bother me. I’m simply overjoyed because I get to be with the kids again, sing to them again, play, etc. At night, when we played our “good vs. bad” game, Elizabeth said that she was happy to have spent the whole day with her mom, and all the other kids said that they were excited that Janet and I arrived today. And we were so thankful to be here as well.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.