Nyugodtan kijelenthetem, hogy a február a csodák megvalósulásának hónapja volt. Épp olyan csodáké, amikről Reményik is ír a Csendes csodák című versében. Mindennapi, egyszerű dolgok ezek, mint a víztükörben a fellegek. Valóban nem történt semmi különleges csak hazavittünk pár gyereket, földrajz óra volt és süteményt sütöttünk és beadtunk még pár útlevelet is. Csendes csodák. Ezekről azonban eszembe jut nem csak ez a vers, hanem egy német mese is. Amikor Németországban voltam egy keresztyén csoporttal jártam dicsőíteni. Ők énekeltek én pedig olvastam. Leginkább ezt a mesét, ami egy napról szól. Véletlenül egy februári napról, 23-ról. Ez a február 23 a testvéreivel együtt lakik valahol, és arra vár, hogy a földre jöhessen és ö is egy nap legyen. Minden nap csak egyetlen egyszer jöhet a földre, így persze szeretné, ha az a nap híres lenne és bekerülne a történelem könyvekbe. A mi kis február 23-unk is álmodozik, hogy ha majd egyszer ő a földön lesz, akkor biztosan történik majd valami nagyon különleges.... Megszületik és körülnéz a világban. Esik az eső, hideg van és a nap sincs sehol. Semmi háború vagy földrengés....Eltelik a nap és az összes öröme annyi lesz, hogy születésnapokat és szerelmes párokat lát. Semmi extra. Mikor eljön az éjfél hazamegy, ahol a többiek kinevetik, milyen kis béna volt. Aztán később, sok sok év múlva február 23. mégis csak bekerül a történelem könyvekbe. Ezen a napon ugyanis semmi rossz nem történt, nem tört ki háború, senki sem ölt meg senkit kerek e világon, így kinevezik a béke napjává. Itt a vége fuss el véle, fejeződik be a német mese.

Sokszor így vagyok én is az életben, mint február 23. Várom a csodát. Várom a valamit, amiről nem is tudom hogy mi lesz, de világokat kell megrengetnie, az biztos. S mind e közben elsuhanok születésnapok, hazalátogatások, útlevelek és süteménysütések felett. Jó, hogy volt ez a február, ami visszairányított a csendes csodákhoz. 

Reményik Sándor
Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

I can proudly say that February was honestly the month in which miracles happened. The same kind that Sandor Remenyik wrote his poem “Silent Miracles” about. These are all everyday things, like the fog on the windows. Nothing exceptional happened, we just took home a few kids, had a geography class, made muffins and handed in some initial passport papers. Silent miracles. But these events reminded me not only of a poem, but also of a German story. When I was in Germany, I went around with a group of Christian missionaries. They sang will I read (it was usually the same story). This tale happens to be about a certain day, February 23rd, to be exact. February 23rd is living with his siblings in this story, waiting and hoping that one day he can be a “day” in this world, too. He dreams that when he can be on Earth, something extraordinary will happen. Everyday can only be on this planet for its given 24 hours, so he’s hoping something amazing will occur, so he can be recorded in textbooks and be forever remembered. Well, one day he made it to our planet. It was cold and rain was beating the pavement. The Sun was nowhere to be found. No wars, no earthquakes. The day passes and all he sees is birthdays and people falling in love. No extraordinary. When midnight comes around, he goes home where his siblings make fun of him for how lame his day was. But many, many years later, February 23rd did make it into the history books. On this day, no wars broke out, no murders occurred and nothing bad happened, making the the Day of Peace. What a lovely ending to this German story.

Lots of times, I feel just like February 23rd. I’m waiting for the miracle. I’m waiting for something, and I can’t be sure what it is, but it’s going to change my life, that’s for sure. And while I sit here, hoping, birthdays, trips home, passports and baking desserts simply fly by. I’m so thankful for this certain February, because it reminded me to love life for its simple joys.

Simple Joys

Don’t wait for something life changing

or for the world to split into two.

Be thankful for the simple joys

which are laid nicely in front of you.

Place your hand on top of your heart

and listen to its steady beat.

Isn’t that more exciting,

than watching two enemies meet?

Look up at the thousands of stars

scattered along the night sky:

One day even your orphaned soul

can up there, with these beauties, fly.

Look at your shadow beside you,

as it jumps and hops on the street,

and how the evening sky is reflected

in the puddle in front of your feet.

Don’t wish to change this big world

Don’t wish for passion or fear.

It’s the simple, natural beauties,

which let God say “I am here”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.