Hogy miért is vagyok itt, sokszor megmagyarázhatatlan. De amikor meg tudom magyarázni, akkor nem is értem, hol máshol lehetnék, hiszen itt a helyem.  A multinál mindig azt éreztem, a riportokat bárki le tudja futtatni, hiszen csak az entert kell megnyomni hozzá. Akartam, hogy ott legyek, ahol én kellek. Hogy hol kellünk mi, ahhoz nagyon nyitott szemmel és füllel kell járni. El kell kapni azokat a pillanatokat (és ezek tényleg csak pillanatok), amik tovább visznek. Tegnap este énekelhettem a fiúknál is és a lányoknál is. A fiúkhoz ritkábban jutok el. Ágyba raktam mindet, majd jöttek az énekek.  A zeneterápia nagyon jól működik, még a legelevenebb gyerekek is elhallgatnak és lenyugszanak az énekszóra. Ha így alszanak el valami különleges béke van rajtam, hogy boldog lesz az álmuk és nyugodtan alszanak reggelig, mert békességben aludtak el. Mikor befejeztem, végig csókoltam minden himlős és nem himlős kobakot. Már csuktam be az ajtót, mikor Danut, a kis négy éves Manci, akit csak megzabálni lehet annyira édes, utánam kiabál a meleg sötétből, hogy: “ Szeretlek Kató néni!”  Olyan tisztán csengett a hangja… hirtelen alig tudtam válaszolni neki. Hárman jöttünk ki a szobából, de ezt már csak én hallottam. Épp jó felé állt a fülem.

"Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." Jakab 1,27

“Why am I here again?” is the question I often ask myself. But when I can explain, then I wonder how I could ever go anywhere else, since this is really my place. In the office, I always felt that anyone could do that job, for all you had to do was press the “enter” button. I wanted to be where I was truly needed. But to find where we are needed, we have to approach life in a very open-minded outlook. We have to catch those moments which really carry us along. Last night, I could sing for the boys and the girls. It’s more rare that I get to sing to the boys. I tucked them all into bed, and then came my voice. Music is a wonder which enchants even the most immature of kids. When I get to give this to them, I sleep fulfilled, knowing that their dreams will be sweet and their slumber peaceful. After I sang, I kissed every (sick or healthy) head. As I was closing the door behind me, Danci, my little four year old who you could just eat up (he’s honestly the cutest thing on the planet), calls out from the darkness after me “I love you, Kato!”. His voice was so clear, it shocked me emotionally, I hardly knew what to say. There were three of us walking out of the room, but only I heard it. In that moment, my head was leaning the right way. In that moment, I found my place.

"Pure religion and undefiled before our God and Father is this, to visit the fatherless and widows in their affliction, `and' to keep oneself unspotted from the world." James 1, 27

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.