Mára ismét ki kellett hívni a mentőt, mert Mónika újra rosszul lett. Nem vitték el, csak kezelték. Közben még mindig nincs víz. és akkor jönnek a támogatók, hogy bográcsozzunk, víz nélkül. Jó.

Én közben elmentem Margitára, ahol kaptunk egy adag adományt, a katolikusoktól. Minden nagyon jó volt, csak a kocsinak a hátsó ajtaja felmondta a szolgálatot és nem lehet becsukni. Ami alapban nem olyan nagy gond, ha lötyögjön ott magába, de már nagy gond akkor, amikor tele vagyunk adományokkal és a sok zsák kinyomja az ajtót.

Kb. 20 métert jöttünk a templomtól, mikor látom a visszapillantó tükörben, hogy szépen potyogtatom a zsákokat az úton magunk után.  Nem is kellett két másodperc, mire megjelentek az utcabeliek, hogy adjunk nekik a zsákokból. Még össze sem tudtuk szedni őket.

Hát adtunk, Isten fizesse.

Ezután összejött egy nagy álmom. Végre.  Az adományokat, mivel nekünk nagyon sok ruha és élelem van hála Istennek, elvittük Bihardiószegre, ahol napközi otthona van az alapítványnak. Bihardiószeg kb 20 km innen. Az ottani napközi otthonban 21 gyerek van. Nem nagyon látogatják őket, valahogy kiesnek, pedig a váradi úton vannak rajta.

Nem sok támogatást kapnak így minden jól jön nekik. Régen mindig erre vágytam, hogy ha nálunk túlcsordul, akkor oda menjen, ahol szükség van rá. Nagyon örülök, hogy ez végre megvalósult J köszönöm !

Once again, we had to call the ambulance because Monika got sick. They didn’t take her away, just took care of her in the house. Meanwhile, we still don’t have water. And the sponsors are coming, and we intended on making them soup, but we don’t have water...yikes.
Meanwhile, I went to Margita, where we got lots of donations from the Catholics. Everything was going well but the truck’s back door gave up on us and we could not close it. Usually this wouldn’t be a problem, we’d just let it flap back and forth aimlessly, but since the trunk was full of donations, all the bags pushed the door open.
We went about 20 meters from the church when I saw in the rearview mirror that the bags were slowly plopping out of the back of the truck and onto the street. It took about two seconds for the people in the neighborhood to come running out of their houses, begging for us to give them some goodies, too. We couldn’t even collect the bags! So we gave them some, God help us.
But then, one of my biggest dreams came true. Finally. Since we have tons of clothes and food (thank the Lord), we were able to bring the rest of the donations to Bihardioszeg, where there is a day-school (they don’t live there like our kids do). At this house, there are 21 kids. People don’t usually visit them, they somehow always get overlooked. Since they don’t get many sponsors, they need everything they can get. This was always my dream, that one day when we have too many donations, we’ll be able to bring it to them, where they truly need it. I’m so thankful that this finally came true!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.