Gpetri 2013.01.23. 20:29

Két hét élet

481273_10200421743971522_155373200_n.jpgSzépen leteltek az ünnepek. Kint a házban is szusszanásnyi időhöz jutottak a nevelők és a gyerkőcök is hazajutottak a családjukhoz. Persze aki tudott. A tavalyi jól sikerült karácsony és nyár után elhatároztam, hogy idén karácsonyra is áthozok hat mancit. Alapvetően egyet értek azzal a felfogással, hogy az árva gyerekek nem a karácsonyfa alá valók. Ez így is van. Nem lehet őket rángatni kényünk kedvünk szerint és hurcibálni őket, amikor mi épp ráérünk. Mégis a velük töltött év miatt nagyon közel érzem magam hozzájuk, és tudtam azt is, nagyon vágyódnak ide, Tatához meg mamához. Megbeszéltem a szüleikkel. Mind nagyon kedvesen és szeretettel bízták rám őket. Így én is nagy nagy szeretettel tettem be őket a hátsó ülésre és vágtam velük neki a határnak. Ott szokásos viccelődés, hogy nem jók a papírok, de a végén csak átengedték mindegyiket :) Két hét élet. Ennyi jutott nekünk. Csodálatos volt a karácsony. A három kicsi még tisztára hiszi a Jézuska dolgot. Elvittem őket a Betlehesmre, addig az Angyalka meghozta a fát. Majd mikor bevezényeltem őket a szobába, hogy az ajándékokat is el tudja hozni az angyalka, feszült csendben várták az angyali szárnyak suhogását. Pisszegtek egymásra: csendbe te, elijeszted az angyalt! És aztán megszólalt a csengő. Kinga még az angyal árnyékát is látta, ahogy elrepült az üvegajtó előtt.... És rohantak ki, sikítottak és mutogatták nekem, hogy ni Kató néni, tényleg itt volt, hiszen ott volt a sok sok színes, szeretetbe csomagolt csupa meleg meglepetés a fa alatt. Tiszta öröm, tiszta hit. Milyen jó volt részese lenni. És imádkoztunk és verset mondtak és énekeltünk.

Most is kiráz a hideg.

Minőségi idő, Így teltek a napok. Minden nap velük lenni, rájuk figyelni, Úgy, ahogy kint sosincs rá lehetőség. 

És összejött. Tollbamondtunk, fejlesztő játékoztunk, társasoztunk, földrajzoztunk, tanultuk az életet. Hogy én ezt mennyire szeretem....

És persze korcsolyáztunk és élményfürdőztünk.

Már akkor hiányoztak, mikor az utolsó után becsuktam a kocsi ajtaját. Akkor is és azóta is.

 

  

A bejegyzés trackback címe:

https://galospetri.blog.hu/api/trackback/id/tr165039649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása