Múlt hétvégén a gyerekek megírták kívánságaikat, az angyalnak. Annak az angyalnak, aki Karácsonykor a kis csomagokat bevarázsolja a Fa alá Erdélyben. Ezzel hivatalosan is megkezdődött az év legjobb időszaka (legalábbis számomra). Mert nincs is annál szebb, mint mikor a kis mancik csillogó szemekkel ülnek az asztal körül és azon gondolkoznak, mit is kérjenek az angyaltól. Egész évben kérdezgetnek, hogy majd lehet e ezt meg azt kérni. majd szabad e írni az angyalnak, hogy így meg úgy... S mikor eljön a nagy pillanat, az az egy nap az évben, mikor leírhatják mire is vágynak valójában, akkor csak ülnek és néznek egymásra meg Rám, hogy mit is kérjenek. Annyira édesek ilyenkor. Édes kicsi mancikáim, azt sem tudják mit kérjenek, mire vágynak. Aztán jó sok gondolkozás után végre valaki előjön egy ötlettel, és akkor hirtelen mindenki rájön, hogy ő is azt akarja. Így lett 19 furulyája két vagy három évvel ezelőtt a Nagyszalontai háznak. Idén a neszesszer a sláger a nagyoknál. Akik már nagyok, szóval oda írták, hogy igazi neszesszert szeretnének, nem műanyagot. A kicsiknél a bizsu a sláger, mert már most igazi nők. S miután mindenki kitalálta és kiszínezte a bűvös levelet, összegyűjtöm. Az elmúlt 8 év alatt már szépen kialakult az itthoni angyalok tábora, akik lelkesen várják, hogy mit is rakhatnak idén az angyali csomagokba. Csaba testvér azt szokta mondani: “Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.”  Ezt tapasztalom meg egész évben. Egész évben azt látom, hogy kiküldök egy apró levelet, amire sok sok ember reagál valamit kicsit és a sok kicsi válaszból összejön valami nagy dolog. Karácsony előtt ez még inkább így van az angyalkás levelekkel. Nyolc éve, minden évben Isten ide állítja mellém azokat az embereket, akik szívesen angyalokká válnak. Minden évben, nyolc éve épp annyian válaszolnak a levelemre, ahány emberre szükségem van. Soha egy gyerek sem maradt még csomag nélkül. Ezek azok a mindennapi csendes csodák, amire már Reményik Sándor is tanított minket. Ezt megélni több, mint erőt adó. Ez az, hogy ne aggódjatok a holnap miatt, ez az, hogy még a hajatok számát is számon tartja, ez az élő Isten. Itt, ma, a tömött, nyüzsgő Budapesten, itt a XXI. században. Hála érte!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.