Múlt héten kis élelmiszer adományt vittünk Bihardiószegre ahol napközi otthona van az Alapítványnak. A csomagban volt sajt, májas, kolbász és még pár finomság a gyerekeknek. Ma ezt a levelet kaptam a nevelőjüktől:

Már, csak leirom neked hogy mennyire nem ismerték a gyerekek a sajtot,
Mikor először meglátták kicsi szeletekre vágva--kezdték találgatni--
mi is lehet,-,egy idő után eldöntötték hogy nem más mint főtt
burgonya. Aztán megkérdezték hogy miért vittem a májas kenyérhez ,mert
az nem jó .Később belenyugodtak és eldöntötték hogy finom lesz. Miután
megkóstolták az egyik gyerek rájött hogy sajtot kaptak.Végül jóizűen
megették, és jót nevettek saját magukon.
Hát ennyi a történet.

Last week, we brought a donation of food to Bihardioszegre, where Brother Csaba has a day-school. In this donation, there was cheese, meats, and some sweets.

I received this letter from the caretaker today:

Let me just explain to you how clueless these kids were about cheese. When they first saw it cut in thin slices, they tried to guess what it was. After a while, they decided it couldn’t be anything other than cooked potato. But then they asked me, why is it going in a sandwich, because that doesn’t make sense. Soon, they relaxed and discovered that it was yummy. After they tried it, one of the kids realized that this was cheese. So they happily ate their meal and giggled at their mistake.

Well, that’s what happened.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.