2012.06.30. 19:46
keresztszülők
Február telve volt kisebb-nagyobb csodákkal s utána csendesebb hónapok jöttek. Mégis van az úgy, hogy az ember kavicsot dob a tóba s valahol messze megremegnek a hegyek.
Nem tudjuk hogy működik az Isten. Miféle láthatatlan szálakkal köt össze történéseket, indít el vágyakat, tetteket. Dolgozik lélekben, testben. Egyetlen egy fonalat teszünk, húzunk vakon a szőnyeg visszáján, s ha megfordítjuk kapunk egy csodálatos, lélegzetelállító képet, amiről el sem hisszük, részesei voltunk a megalkotásának. Erre szokta mondani Csaba Testvér, hogy az ember társa lehet a Teremtő Istennek. Munkatársa :) Milyen szép! Februárban elhatároztam tovább adom, amit ott kaptam. Ha nekem ennyit jelent, talán mások is erőt meríthetnek belőle. Összegyűjtöttem a petri ház gyermekeinek keresztszüleit, s havi hírlevéllel jelentkeztem. Nem tudtam akarnak e hallani a gyerekekről, érdeklik e őket a részletek. Kavicsot dobtam egy nagy állóvízbe, aminek környékén évek óta levél sem rezdült. Nincs minden gyereknek keresztszülője, talán 14-en vannak összesen. A hullámok elindultak és Isten figyelt. Én vártam. Vártam, hogy mit reagálnak majd. Azt írják ne zaklassam őket, azt írják küldjek képet, azt írják nem akarják tudni, mert ha akarják van egy pár weboldal köszönik szépen. De Isten figyelt és befogadta áldásaiba a kis hullámokat. Megkaptam az első leveleket. Pozitívak voltak. Örültek, hogy kicsit belelátnak a mindennapokba. Kérdeztek! Fényképet kértek! Találkozni akartak velem, találkozni akarnak a gyerekekkel! Ajándékot küldenek! És olyan is van, aki szeretne kimenni és meglátogatni a keresztgyerekét!
Van, ahonnan hosszú hetek után jött csak válasz. Az is pozitív volt.
A kis kavicsnak köszönhetően több gyerek kapott ajándékot szülinapjára, többen kaptak levelet. A gyerekeknek ez nagyon fontos, mert történik az életükben valami. Ha halványan is de tartoznak még valakihez és kiválasztottnak érzik magukat. S ugyanakkor a másik oldalnak is jó, hiszen látja, hallja, tudja mi is történik azzal az eggyel, akit a listáról épp neki választottak ki. Arca lesz, hangja lesz, személyisége lesz. Megszületik.
Kedves keresztszülők! Nagyon szépen köszönöm a kérdéseiteket az érdeklődéseteket. Köszönöm, hogy rajtatok keresztül valaki megerősödik, fontosnak érzi magát. Köszönöm, hogy segítetek kibontani a kis lelküket!
Hálát adok Istennek, hogy használ. Hálát adok Istennek, hogy a mindennapokat apró csodákkal színesíti. Hálát adok neki, mert ajtót nyit, ahonnan újabb és újabb ajtók nyílnak. Hálát adok neki, mert ez az Élet.
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását.Zsolt. 96:2
The month of February was full of breathtaking miracles, but after that, the following months were a bit more quiet. But as the well known saying goes: if someone throws a pebble in the pond, somewhere far away, it makes a mountain rumble.
No one knows how God works. No one understands how he ties two plots together, how he brings forth emotions and actions. He’s working in our souls, in our bodies. If we just pull or place even one string, and look at the image we’ve helped sew into this rug, it can be breathtaking, and it’s even more fulfilling, just knowing that we were a part of creating it. Brother Csaba likes to say, “We can be our Heavenly Father’s helpers.” :) How beautiful! In February I decided I would try to spread what I had learned/been blessed with. If this house can mean so much to me, maybe it can give others strength as well.
I gathered together all the contact information of the godparents of the kids in Galospetri, and started sending out a monthly newsletter. I didn’t know if they wanted to hear about the kids or not, if the details actually interested them. I had thrown the first stone into a very placid pond. Not all the children have godparents (only around 14 do). But from this, small waves started to form in the previously motionless water. God was watching. So I waited. I waited to see the reaction of our supporters. Will they tell me to leave them alone? Will they ask me to send pictures? Will they not want to know? Yet, God took care of it and helped those little waves move along. I received the first response. It was quite positive. They were happy that they could finally get a glimpse at the everyday life of the children. They had questions! Requested photographs! They wanted to meet me, meet the kids! They sent gifts! And there were even some who wanted to go out to the house and be introduced to their godchild!
There were some, where the response only came several weeks later. Those were positive as well.
Thanks to the little pebble I threw, more children got presents for their birthdays, more got letters. This is so important for the kids, because they finally have something interesting in their lives. Even if it seems like a little thing, they feel so special. And it’s honestly even good for the kids who don’t have godparents, because with that hint of jealousy, they receive a presence, a voice, a personality, which helps them get picked by future godparents. They become more alive.
Dear Godparents! I am so thankful for your questions and interest. I thank you, because you helped somebody become more confident and feel important. Thank you for opening up their fresh, little souls.
I thank God, for making me useful. I thank God, that he colors our days with small and beautiful miracles. I thank God, because he never stops opening doors. I thank God, because my pebble did make a mountain rumble. I thank Him, because this is life.
Sing unto Jehovah, bless his name; Show forth his salvation from day to day. Psalms 96:2
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.