Megszülettek a lányok!  - mondta Robi.

Döbbent csend lett a teremben, a kollégáim közül senki sem tudott hirtelen mit mondani. Robi nemrég jött hozzánk, annyit tudtunk, hogy hosszú évek óta várták a gyermekáldást s novemberre volt kiírva Barbi az ikrekkel. Na de most még csak augusztus van…Robi törte meg a csendet újra. 26 hétre jöttek, 500 grammal születtek, semmi jóval nem biztatnak az orvosok. Kórház, inkubátor, ez van most.

Meg az ima. – mondta Aladár. Az ima. Gyertek, üljünk össze és imádkozzunk a gyerekekért. Leültünk, kb. 6-8-an lehettünk. A reggeli imaalkalmak azóta rendszeressé váltak. Immáron egy éve megy az ima a lányokért és persze sok másért, sok más emberért is. Augusztus 16-án a lányok 1 évesek lesznek mindketten többek már, mint 6.3 kg, fejenként. Számtalan átaggódott éjszaka, bizonytalan kimenetelű műtét és reménytelennek tűnő helyzet után itt vannak és köszönik szépen jól érzik magukat. Hála!

S hogy Robi is kifejezze háláját, úgy döntött nagy útra indul. Tápióbicskétől egészen a csíksomlyói Szűzanyáig megy el. Na ja, de milyen úton pontosan és hol fog aludni és egyáltalán….miért nem el caminózik, ha már annyira menni akar? Egyszerűbb lenne…. De ő csak Babba Máriát, a napba öltözött boldogasszonyt akarta meglátogatni. Ezt fogadta meg Istennek. Az útiterv még valahogy csak-csak összeállt, de a szállással hadilábon álltunk, különösen a nem magyarlakta vidékeken. 30km-ként kellett volna találni valamit vagy valakit, ahol meghúzhatja magát éjszakára. Néztük a térképet, néztük egymást, eszünkbe jutott valami, amit gyorsan el is felejtettünk. Akkor jött az ötlet, hogy Csaba Testvérnek szinte majdnem mindenhol az útvonal mellett vannak otthonai. Mi lenne, ha megkérdeznénk őket, hogy ha nem is náluk a napközi otthonokban, mert ott nem mindenhol van alvásra alkalmas hely, de ott a faluban valakinél, akit ismernek, hogy még se idegenként jelentkezzen be Robi, hanem ismerősön keresztül.

A levelet elküldtük Csaba Testvérnek, aki kedvesen megosztotta több helyen. Ami ez után következett, az még edzett, sokat látott, tapasztalt ismerőseimet is ámulatba ejtette. Percek alatt több százan lájkolták, majd elkezdődött a megosztások hada. Percről percre frissítettem a rendszert és alig győztem olvasni a folyamatosan bejövő újabb és újabb kommenteket. Olvastam, amíg el nem halványult minden és a könnyeimen keresztül már csak az elhomályosodott monitort láttam. Ültem a belvárosi irodában, kintről halványan beszűrődött a 4-6-os és a délutáni csúcs zaja s én csak azt éreztem, hogy megindult a föld alattam és gondolatban már a Királyhágón túl, valahol a Nyárádmentén repülök. S közben kavarog a fejemben a sok kedves hozzászólás és áldás, ahogy az emberek pillanatok alatt reagáltak egy számukra teljesen idegen személy fogadalmára, életére, hitére. Sorra nyitották meg házuk ajtaját valaki előtt, aki hálát indult adni az Istennek, két kicsi lánya életéért. Megnyitották otthonukat, megosztották az ételüket és támogattak az útján egy vándort, akiről csak annyit tudtak, hisz. Hogy efféle hozzáállás ma még létezik, méghozzá pillanatok alatt, megbénított. Sokáig ültem a belváros nyüzsgő zajában és azt éreztem, amit Csaba Testvér sokszor mondott már, hogy ha nem hisszük mennyi jó ember van, kezdjünk el jót cselekedni és meglátjuk majd, milyen sokan mellénk állnak. Hát ez történt. És ez az emberi melléállás a lelkem legmélyéig meghatott. Pillanatok alatt fordul meg velem a világ. Egy kiküldött email, egy megosztás, pár órán belül több ezer hozzászólás és felajánlás. Önzetlenül, szeretetből, testvériességből. Ahogy a Biblia írja: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”  Ján. 13,35.

Köszönöm nektek ezt a csodálatos élményt, hogy megtapasztalhattam milyen is a szeretet útján járni és tanítvánnyá lenni. Sosem felejtem el a kedves sorokat:

Csak megosztással tudok segíteni, de szívesen teszem;  

Istennek legyen hála ezért a hatalmas hitért!

Csíksomlyón, Magyarfenesen, Marosludason szívesen látjuk.;

Isten éltesse a lányokat a szülökkel együtt, szívesen fogadjuk bármikor Szentegyházán,

Ha a Madarasi Hargita felé jönn akkor megszállhat Zetelakán, várom nagy szeretettel

Szeretettel fogadjuk Farkaslakan!

Csitaplocan, Erdőszentgyörgyön, Magyargyerőmonostoron is szívesen látjuk!

Jó utat Robi! Isten éltesse gyermekeidet egészségben,a szüleivel együtt! 

Homoródfürdőn szivesen biztositunk szállást .Í))) Isten éltesse a piciket :))

A kislányoknak nagyon jó egészséget kivánok. Neked pedig sok sikert kitartást. Ez egy nagyon szép cselekedet. Megható.

Mert vannak még csodák! Sok sikert az útra!

A jó Isten kísérje az útján - a kislányoknak adassék meg a további gyarapodás, fejlődés!

Jó utat, a leányzóknak egészséget!

Robi, rád vigyáznak, erős légy, büszke és kitartó hitedben! Isten kisér és veled van

Segítse a jó Isten a zarándok útját!

Régen még gyakorolták nálunk az ilyen felajánlásokat, és bizony sok csodás gyógyulás történt a Jóisten kegyelméből. Milyen jó lenne, ha hittel, és bizalommal tudnánk ezt újra megtenni. Isten segít, meg kellene jegyeznünk, hogy
Ő mindig akkor van hozzánk a legközelebb, mikor már azt hisszük minden elveszett...

 A Jó Isten vezesse és védje őt ezen az úton!

 Jó Isten kísérje lépteit!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.